“A zene, amire meditáltunk, csordultig megtöltötte szívemet. Egyszer csak azt éreztem, hogy eggyé válok a fénnyel és az áramló boldogító zenével. Nem tudtam az időt érzékelni, csak csordultig telt szívemet éreztem, és egy olyan fenséges érzést, amit nem tudtam meghatározni. A világ fölé emelkedtem, és amit éreztem, az csak egy volt. Szeretet járta át minden porcikámat. Ez az érzés a könnyűség volt, mintha lebegtem volna. Egy mosoly – és más semmi.”
“Légy jó önmagadhoz, legyél saját magad leghűbb szövetségese! Az ego szereti magát gyötörni: „ez nem elég jó, az sem elég jó”, ami pusztán arra jó, hogy az egyensúlyodból kibillentsen az elégedetlenségbe. Légy jó magadhoz és a többiekhez is, hogy körülötted egyensúly és boldogság legyen.”
“A spirituális út nem érhet véget a meditációs szobában. Életmóddá kell változtatni, és minden pillanatban lehet, és kell is ezt gyakorolnunk azért, hogy egy boldogabb világ legyen bennünk és körülöttünk.”
“Szép helyeken történő meditáció arra irányítja a figyelmünket, hogy meglássuk a varázslatot. Ha nézed a dombokat, hegyeket, akkor látod, hogy milyen szép, békés és természetes. Ha egy erdő közepén állsz, akkor a tudatod visszatükrözi az erdő energiáját. A meditáció nem is szól másról, mint a gondolatok megállításáról, elengedéséről. ez a természetes állapota a lényednek. Boldog, természetes és békés.”
“A tudatosság gyakorlása abban segít, hogy korábbi érzelmi „nyomógombjaim”, melyekre haraggal, sértődéssel, erőszakoskodással vagy szeretet-megvonással reagáltam, már nem hoznak ki hosszabb időre a sodromból. Tanulom a valódi, félelem és érzelmi kiszolgáltatottság nélküli, elvárásoktól mentes szeretetet.”