A kötet történetei Samvaráról, egy rendkívüli fiatalemberről, és az általa alapított iskola mindennapjairól szólnak. Magyar tanítványainak beszámolói bepillantást nyújtanak egy ősi tanítás korszerű, működő módszereibe a modern gyakorlók szemszögéből.
Meghökkentő lehet, de egy megvilágosodott tanító támogatásával megfelelően végzett számítógépes programozás, értékesítői munka, harcművészet, búvárkodás gyakorlati lehetőséget ad a legmagasabb szintű önmegvalósítás eléréséhez.
Samvara magyarországi tanítványai írásaikon keresztül szemléltetik, hogyan segíti őket útjukon a rendszeres meditáció és a tudatosság gyakorlása a hétköznapokban, emberi kapcsolataikban, karrierjükben, az életük legkülönbözőbb területein.
A tanítványok ezzel a kötettel nyilvánítják ki mesterük iránti hálájukat és szeretetüket. A különböző tanítványok különböző háttérrel, erősséggel, gyengeséggel rendelkezve másként tapasztalhatják meg az eseményeket, de az biztos, hogy a történetek mindig igazak, őszinték és személyesek. Úgy íródtak, mintha egy kedves jóbaráttal osztanák meg életük kalandjait.
A legújabb torténet
Egyik ismerősöm szólt, hogy talált egy hirdetést a faliújságon, miszerint megvilágosodott mester tanítást ad. Mivel addig csak hallottam a megvilágosodásról, szerettem volna személyes tapasztalatot is szerezni, milyen lehet egy megvilágosodott ember. Más olvasni Buddháról, és más ilyen embert közelről szemügyre venni.
A megadott időpontban az épület előtt várakoztunk. Úgy tűnt, sok embert érdekel a megvilágosodás, mert legalább 200-an voltunk. Az emberek jöttek-mentek az utcán, majd egyszer csak odalépett hozzánk egy fiatalember, Samvara néven mutatkozott be, majd intett, kerüljünk beljebb. Volt egy kísérője is, Mandala. Nem erre számítottunk, az elképzeléseinkben a mester idős aszkéta, hosszú ősz hajjal, esetleg szakállal.
Miután bementünk, leültünk, elcsendesedtünk, majd a mester elkezdett beszélni. Lenyűgöző volt, ahogy egyszerű szavakat használva mesélt az életről. Az a nyelv, amit beszélt, a nagymamám számára is érthető lett volna, aki életében nem mozdult ki a szülőfalujából. Sok ember mesélt már az életről, mindenféle tapasztalatokról, csodás élményekről. Viszont most először tűnt úgy, hogy ez az ember meggyőződésből beszél, átélte, amiről beszélt. Hiteles volt. Ez az, ami eddig hiányzott a sok mesekönyvből! A meggyőződés, a tanítások valódi átélése!
Tovább...
A mester fiatalnak tűnt. Ez akkora reménnyel töltött el! Most először volt látható, hogy a belső béke elérhető, és ugyan meg kell érte dolgozni, de ez a fiatalember ebben az életében nem dolgozhatott érte 80 évet, hisz 30-as évei elején járhatott.
A béke áradt belőle. Szavai tiszták, érthetőek voltak. Beszéde ösztönző volt, arra buzdított, cselekedjem. A sorsom a saját kezemben van, másokat, mást okolni felesleges időpazarlás. Rávilágított a fájdalom értelmére, miért része életünknek a fájdalom. Mesélt a gyönyörű rózsabokorról, aminek a tüskéje megszúrja az embert, majd a bennragadt tüskét csak egy másik tüske segítségével tudjuk kivenni.
Az életünket egy virágoskerthez hasonlította. A virágoskert természetes állapotában gyönyörű, békés, boldogság sugárzik belőle. Amint elhanyagolják, a kertben felütik a fejüket a gyomok, a szépség veszít fényéből, és ha nem gondozzuk a kertet, akkor teljesen elgazosodik. Az életünk gazos kertje a mindennapi ember zaklatottsága. Ám ahogy a nagyon gazos kertet is ki lehet tisztítani, úgy az ember is kitisztíthatja saját életét, eltávolíthatja a zavaró gyomokat.
A mester beszélt a meditációról is, ami egy eszköz arra, hogyan szabaduljunk meg életünk kicsinyes, zavaró dolgaitól. Egyszerűen ki kell gyomlálnunk elménkből a negatív gondolatokat, érzéseket. Így lesz életünk kertje tele csodás virágokkal. Elmagyarázta, hogy testünkben vannak energiaközpontok, beszélt a működésükről, hatásukról. Szavaiból megértettem, hogy a meditáció nem bambulást, ellazulást jelent, ahogy addig hittem, hanem aktív tevékenységet, a gazolást.
Leültünk, és követtük utasításait, mire figyeljünk meditáció közben, hogyan fókuszáljunk, hogyan engedjünk el gondolatainkat. A meditáció békéhez vezetett, lénye békéje átragadt ránk is. Mint aki főzött egy jóízű levest, és megkóstolhattuk. Mindenki szeretett volna ebből a levesből enni. Viszont a leves kóstolásánál sokkal többet kaptunk: lehetőséget, hogy megtanuljunk főzni, elkészíteni a saját levesünket.
A mester arra ösztönzött minket, ne csak hallgassuk a rózsa illatáról szóló meséket, hanem szagolja meg mindenki saját maga; célunk a megvilágosodás legyen. Rádöbbentette az embereket arra, hogy fölösleges másokat szidni, okolni a velük történtekért, mert mindenki saját maga alakítja a sorsát. Ez senkin és semmilyen egyéb külső körülményen nem múlik, csak rajtunk. Csakis a saját döntéseinken, cselekedeteinken múlik minden. Akkor éreztem meg a szabadság lehetőségét, a saját kezemben van az életem! Reményt és motivációt kaptam, bármit elérhetek. Ettől többet nem kaphat senki: lehetőséget a saját életét alakítani.
Samvara elmondta, vannak tanítványai Amerikában, és most Magyarországon is lehetőség nyílik tőle tanulni. Felajánlotta, hogy aki szeretne tanulni, az csatlakozzon az iskolához; átadja, amit ő is és Mandala is megtanult egy iskolában. Mindenki izgatott volt, átérezte a nagy, ritka lehetőséget. Nekem is hevesen dobogott a szívem, mindenképp élni akartam a lehetőséggel. Szerettem volna azt a belső békét elérni, amit ő elért. Arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne, ha minden ember érezhetné ezt a békét.
Ezek után a történések után a mester megkérdezte, ki szeretne tanulni, ki szeretne részese lenni egy igazán egyedülálló iskolának, ami a mi korunkban, kultúránkban is működőképes, hatékony.
Miután befejezte az előadását, a fiúk Samvarával ültek le külön beszélgetni, a lányok Mandalával. Megkérdezte mindenkitől, mi a neve, mivel foglalkozik, és válaszolt a kérdésekre, amiket feltettünk. Közben ugyanez történt a nők csoportjával is. Itt derült ki, hogy Mandala szintén megvilágosodott. Ez újabb löketet adott a reményhez, hogy nem csak különleges emberek számára van kitalálva a megvilágosodás. Bárkinek, aki hajlandó tenni érte, hajlandó megtanulni főzni, kertet gyomlálni.
Így találkoztam a megvilágosodással, ekkor határoztam el, hogy a saját kezembe veszem az életemet.
Tovább...
A másik könyve
tovább
© 2013 Felebrendt Tudat